A szívem mélyén szimbolista vagyok. Szeretek jelentéssel bíró neveket adni az ékszereimnek.
Az első pár évben csak egyedi darabokat készítettem. Mindegyikhez külön fiktív sztorit írtam, mintha régiségek lennének egy korábbi tulajdonossal és rendkívüli múlttal.
Egy idő után viszont túl nehéz lett csak egyedi darabokat készíteni és ezekhez mind egyedi történetet kitalálni. Viszont teljesen sose adtam fel az ötletet.
A megoldás sok évvel később született meg a fejemben: teljes kollekciók kapnak olyan történeteket, amiket magadénak tudsz érezni. Mindig is úgy éreztem, hogy egy ékszernek segítenie kell, hogy önmagadnak érezhesd magad. Önbizalmat kell adnia, hogy jól érezd magad a bőrödben.
Ennek a kollekciónak a COVID korai időszakában íródott a története. A célom az volt, hogy adjak egy pici erőt, amikor elveszettnek érzed magad. Amikor az egész világ lángokban áll körülöttünk, szükségünk van a reményre, hogy előröl tudjuk kezdeni, mint ahogy a főnix feltámad hamvaiból.
FŐNIX
I. fejezet
Forróság és füst mindenütt. A vörös és narancs lángok elemésztenek mindent körülöttem.
Olyan könnyű lenne feladni, de valami hajt előre. Egy megmagyarázhatatlan, zsigeri erő unszol egyre közelebb az ajtóhoz.
Az utcán fekve térek magamhoz. A ház, amiben oly sok évig éltem, lángokban áll. Mindenem odalett.
De élek!
II. fejezet
NAPLEMENTE
Az erő, amit azon a végzetes napon éreztem lassan elenyészett. Zsibbasztó fájdalmat érezek a gyomromban. Ahogy a csodaszép naplementét nézem a vonat ablakán keresztül, megrohannak az emlékek.
III. fejezet
MÉLYSÉG
Az ősi családi birtok kapuja fenyegetően tornyosul fölém. A hideg csontig hatol.
Sötét út vezet a házig. Kinyitom az ajtót és a sötétség körbeölel.
IV. fejezet
REMÉNY
Az éjszaka sötét volt. Minden apró zajra felriadtam. Végül a kimerültség győzött, elaludtam.
A fény ébresztett. Egy vékony napsugár utat talált a függöny résén keresztül.
Újra kicsit könnyebbnek éreztem magam.